A karrierünk során számtalan magasságot és mélységet megélhetünk. Kétségkívül ez utóbbihoz tartozik állásunk esetleges elvesztése is, ami gyakran egyúttal egy nehéz időszak kezdetét is jelenti. Ilyenkor könnyen azt érezhetjük, hogy karrierünk zsákutcába jutott, helyzetünk kilátástalan. Persze az esetek túlnyomó többségében ez koránt sincs így, általában csak a kezdeti elkeseredés beszél belőlünk.
Az újrakezdéshez és a talpra álláshoz ugyanis gyakorlatilag mindig adottak a lehetőségek, máskérdés, hogy ezekkel milyen gyorsan és mekkora hatékonysággal tudunk élni. A következőkben ezen folyamat eredményessé tétele érdekében hozunk néhány jó tanácsot, azaz bemutatjuk, hogy miként tudunk felülemelkedni az elbocsátás jelentette kihívásokon, és hogyan tudjuk újra megvetni a lábunkat a munkaerőpiacon.
A munkahely elvesztésének lélektana
A mielőbbi kilábalás céljából, valamint a dolgok helyénvaló kezelésének érdekében nem árt tisztában lennünk azzal, hogy milyen fázisokon mehetünk keresztül a munkahelyünk elvesztésének feldolgozása során. Ennek menetét gyakran egyfajta gyászfolyamatként azonosítják, aminek első szakasza az elutasítás, mikor kvázi azt érezzük, hogy ez az egész egyszerűen nem történhet meg velünk és csak egy rossz rémálomba csöppentünk. Ezt aztán hamar felváltja a düh, ami személyiségtől és vérmérséklettől függően magunkra, másokra és a helyzetre is irányulhat. A harmadik fázis ezután jellemzően az alkudozás időszaka, mikoris mélyebben átgondoljuk és kielemezzük a történteket, s fogadalmakat teszünk ezek jövőbeli elkerülésére vonatkozóan. A gyászfolyamat negyedik szakaszában aztán még ugyan olykor-olykor ránk törhet a levertség és szomorúság érzése, azt ezt követő ötödik, vagyis az elfogadás időszakában már képesek leszünk túllépni a történteken, és aktívan belevetni magunkat az új kihívásokba.
Tippek és fontos tennivalók a talpra állás érdekében
A munkahelyünk elvesztését követő időszak vélhetően nem lesz életünk legkönnyebb periódusa, ugyanakkor néhány jó tanácsot követve hatékonyan átlendülhetünk a nehézségeken. Ezek közül is az első, hogy adjunk magunknak néhány napot, míg leülepednek bennünk az események, vagyis ne mondjunk és ne cselekedjünk semmit elhamarkodottan. A felmondási idő alatt végezzük jól a munkánkat, és semmi esetre se égessük fel a hidakat magunk mögött, hisz sosem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő, és mikor kell esetlegesen újból együtt dolgoznunk a régi főnökeink vagy kollégáink valamelyikével.
Eközben természetesen vágjunk bele az álláskeresésbe is, aminek során próbáljunk egyfajta stratégiát követni, vagyis ne a beküldött jelentkezéseink mennyiségére, hanem inkább azok minőségére alapozzunk. Ettől függetlenül persze igyekezzünk minél szélesebb körre kiterjeszteni az álláskeresést, aminek értelmében az állásportálok mellett az egyes cégek karrieroldalakat is látogassuk napi rendszerességgel, továbbá aktivizáljuk magunkat a LinkedIn-en, és építsünk kapcsolatokat. Emellett pedig kérjük a toborzóirodák, szakmai szervezetek, valamint a munkaügyi kirendeltség segítségét is a mielőbbi elhelyezkedésünk érdekében. Utóbbit, vagyis a város foglalkoztatási irodájának felkeresését már csak azért is célszerű megejteni, hogy útmutatást kapjunk az álláskeresési járadék ügyintézésével kapcsolatban.
Fontos továbbá, hogy egy ilyen helyzetben rendkívül sokat jelenthet a családtagjaink, barátaink és a közvetlen környezetünk támogatása, tehát ne próbáljuk meg eltitkolni a munkahelyünk elvesztését, hanem inkább kérjük ki a véleményüket, ötleteiket. Ki tudja, lehet, hogy pont tudnak javasolni egy számunkra releváns munkát, amit az ajánlásuk révén akár könnyebben és gyorsabban megszerezhetünk. Az újbóli elhelyezkedésünket közvetlenül szorgalmazó lépések mellett pedig az önfejlesztésről se feledkezzünk meg, hisz a széleskörű szaktudás és tájékozottság ugyancsak megkönnyítheti az utunkat vissza a munkaerőpiacra. Persze nem csak szakmai, hanem személyes értelemben is fontos fejlődnünk, vagyis mindenképpen igyekezzünk levonni az elbocsátásunk konklúzióit, s önkritikát mutatva tanuljunk az elkövetett hibáinkból.
Hogyan beszéljünk a kirúgásunkról egy állásinterjún?
Az álláskeresés során számítanunk kell rá, hogy az interjúk alkalmával rákérdeznek majd a váltásunk okaira is. Ezen kérdéskör kapcsán több dilemma is felmerülhet bennünk: egyrészt valljuk-e be az elbocsájtásunkat, másrészt ha bevalljuk, hogyan fejezzük be az „Azért vesztettem el a munkám…” kezdetű mondatot. Általánosságban az a tapasztalat, hogy az őszinteség a leginkább célravezető magatartás ezekben a helyzetekben. Ismerjük tehát be az elbocsájtásunk tényét, és ha érdeklődnek felőle, akkor röviden, személyeskedés nélkül, objektíven igyekezzünk beszámolni a történtekről. Semmiképpen sem hasznos, ha megpróbáljuk magunkat teljesen kivonni a felelősség alól, és mindent a korábbi munkáltatónkra hárítunk. Ez ugyanis meglehetősen negatív érzéseket kelthet az interjúztatókban. Ehelyett sokkal konstruktívabb szemléletre utal, ha a tanulságokra helyezzük a hangsúlyt, illetve arra, hogy mit adott számunkra a szóban forgó munka, és miként terelte jobb irányba a mentalitásunkat az eset.
KaposvarAllas.hu / N.G.